Próbálj kitartani és a sok gondodból párat megoldani:)
Mondjuk a barátnős téma hamar megoldódhat:)

Hm...én több, mint két évig voltam együtt az exemmel, de körülbelül egy évvel a szakítás előtt sejtettem, fél évvel előtte pedig már azt hiszem, tudtam, hogy vége lesz, mégis ragaszkodtam hozzá, küzdöttem érte és ezerszer összetörtem, hogy megmentsem a kapcsolatot, aztán amikor végül mégiscsak kimondtam, hogy vége, ahelyett, hogy kiborultam volna, próbáltam rendezni magamban, helyre tenni, hogy mennyit is ért, ér az egész és rájöttem, hogy sokkal jobb lesz így, elkezdtem élni, mondhatni féktelenül, pár héttel később már ismét szerelmes voltam valakibe és habár most, pár hónappal a szakítás után azt mondom, boldog vagyok valakivel, akivel szinte minden passzol, a szakítást követő hónapokban én is csak buliztam, ismerkedtem és randizgattam, mert jól esett és boldoggá tett egy időre...

Szóval én azt mondom, ne vádold magad azért, mert bulizol, iszogatsz, hogy másokkal kezdesz kapcsolatokat, de vigyázz magadra, ne igyál csak az ivás kedvéért és ne menj bele olyan kapcsolatokba, sőt, még kalandokba se, amik aztán rosszul sülhetnek el, vagy újabb érzelmi törtést okozhatnak akár neked, akár a másik félnek...

Ha szereted, vagy úgy érzed, tudnád szeretni azt, akivel most vagy, adj egy esélyt a dolognak, de azt javaslom, egyelőre ne fűzd túl komolyra, adj időt magadnak, hogy kiheverd ezt a két évet, ami most véget ért és, hogy dönteni tudj, mit szeretnél...

Én is gyűlölök egyedül lenni és a szakításunk után tartottam tőle, hogy milyen lesz kapcsolat nélkül, szingliként élni, de végül azt kell, hogy mondjam, nem csak jól esett, szükségem is volt néhány hónapnyi egyedüllétre, vagy legalábbis lazább kapcsolatokra, hogy kiszellőztessem a fejem, meg a szívemet és, hogy képes legyek a következő kapcsolatot önmagáért becsülni és ne az előzőt keresni benne, ne az előzőhöz hasonlítani...

A hangulatingadozás ilyenkor normális: egy teljesen új, szokatlan, egyelőre kellemetlen, sőt, nehéz helyzetbe kerültél, amit még nyilvánvalóan nem szoktál meg...adj egy kis időd magadnak, hogy belerázódj az új helyzetbe és megtanuld kezelni, alakítani...

Ha meg beszélgetni szeretnél valakivel, mindig találsz olyat, aki szívesen meghallgat, ebben biztos vagyok. ;)

Hm...bocsánat a kisregényért, csak pár dolog, ami hirtelen eszembe jutott, de, persze, te tudod, mit érdemes, vagy nem érdemes megfogadni belőle...;)

@Nephertity: Köszönöm, hogy írtál, jó tudni, hogy nem őrültem meg, hanem ez az állapot mondhatni természetes. :D A mostani "párommal" jól elvagyunk, hirtelen jött, még bizonytalan vagyok, de nem tudom mit hoz a sors, egyenlőre már azért is megéri vele lenni mert elfeledteti a gondjaimat, de ne hidd hogy csak kihasználom. Viszont félek, hogy hülyeséget csinálok :S Mikor az előző nagy szerelmemmel vége lett a kapcsolatunknak, ugyanígy egy másik férfi karjaiba menekültem, jól elvoltam nem fájt a szakítás, egészen addig mig az akkori ki nem dobott. Akkor nem miatta sírtam hanem az előzőért, mert az új kapcsolat miatt nem is gyászoltam az előzőt és akkor jött ki rajtam mikor az "új" is otthagyott. Nehéz dolog ez a szerelem, de mégis olyan jó, hogy nem akarok nélküle élni, áh, az a bajom, hogy ha szeretek, akkor azt nagyon, szívvel, lélekkel =')
Egyébként sok boldogságot az új párodhoz ^^
@_Wonderland_:
Hát az a helyzet, hogy már olyan sokat kellet csalódnom az emberekben, hogy nem merek ismerkedni, új barátságot kialakítani. Évek óta alig vannak barátaim, most meg már csak egy van, és nem is hiányzik, hogy legyen más, de aki mellettem volt már évek óta azt nem akartam elveszteni. És mégis megtörtént, ráadásul olyan hülye módon :/

@Nightqueen †: Nekem is ez miatt nincsenek barátaim,de megpróbálok máshogy hozzá állni mert nem akarok magányos lenne:)Egyébként engem tekinthetsz a barátodnak még több 1000km ellenében is:)

Simán, ha hasznád veszed mégegy távbarátnak, én is jelentkezem! ;)

Egyébként nem arra próbáltam utalni, hogy kihasználnád, mert ilyenkor természetes, hogy keres az ember valakit, aki mellett felejt...De egyrészt mielőtt új kapcsolatba kezdesz, érdemes letisztázni, hogy túl vagy-e már az előzőn és készen állsz-e már az újra, illetve azt, hogy mennyire szánod komolynak az újat...mert természetes az, hogy az ember ilyenkor kalandokat keres, vagy valakit, aki nagyjából pótolja a régit, de az is előfodrulhat, hogy tényleg beleszeret az újba, csak ezt is érdemes a másikkal is tisztázni, mert ha az egyik komolyabban, vagy kevésbé komolyabban veszi, mint a másik, abból ilyenkor gondok lehetnek...

De különben tényleg megértelek, én is egy szerencsétlen kapcsolatfüggő vagyok, aki el se tudja képzelni azt, hogy hosszabb távon egyedül legyen...csak tényleg vigyázni kell, hogy megóvjuk magunkat a sorozatos csalódásoktól, meg a másiknak se okozzunk fájdalmat...:)

Ja, és köszönöm... ;)

@Nephertity: *-*