Múltkor írtam, hogy teljesen jól vagyok, de egyre inkább kezdek elkenődni. A hangulatom folyton változik, mániás és depressziós időszakok váltakoznak egyfolytában, és ha tehetem iszok, hogy felejtsek, és menekülök itthonról, de ez sehova se vezet, viszont pillanatnyilag jó így. Annyira felgyorsult minden... még csak pár hét telt el azóta hogy...
de már mással vagyok. Nem tudom mit érzek, de félek újra szeretni, nem akarok csalódni és fájdalmat se. Olyan nehéz az élet, és jobb pillanataimban pedig csak annyit mondok "jajj de szép az élet."
Teljesen szétesek... és az életem egy szappanopera. Megcsalt a párom, kiderült hogy a legjobb barátom szerelmes belém ki tudja mióta és reménykedik.. összevesztem a legjobb barátnőmmel egy hülye kis apróságon és összejöttem valakivel ilyen hamar a szakítás után. Hát mit is mondhatnék... már sírni sem tudok.
Fragile
2010.11.20. 01:19
Címkék: személyes dsbm
6 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
_Wonderland_ 2010.11.20. 10:59:34
Mondjuk a barátnős téma hamar megoldódhat:)
Nephertity 2010.11.21. 03:24:22
Szóval én azt mondom, ne vádold magad azért, mert bulizol, iszogatsz, hogy másokkal kezdesz kapcsolatokat, de vigyázz magadra, ne igyál csak az ivás kedvéért és ne menj bele olyan kapcsolatokba, sőt, még kalandokba se, amik aztán rosszul sülhetnek el, vagy újabb érzelmi törtést okozhatnak akár neked, akár a másik félnek...
Ha szereted, vagy úgy érzed, tudnád szeretni azt, akivel most vagy, adj egy esélyt a dolognak, de azt javaslom, egyelőre ne fűzd túl komolyra, adj időt magadnak, hogy kiheverd ezt a két évet, ami most véget ért és, hogy dönteni tudj, mit szeretnél...
Én is gyűlölök egyedül lenni és a szakításunk után tartottam tőle, hogy milyen lesz kapcsolat nélkül, szingliként élni, de végül azt kell, hogy mondjam, nem csak jól esett, szükségem is volt néhány hónapnyi egyedüllétre, vagy legalábbis lazább kapcsolatokra, hogy kiszellőztessem a fejem, meg a szívemet és, hogy képes legyek a következő kapcsolatot önmagáért becsülni és ne az előzőt keresni benne, ne az előzőhöz hasonlítani...
A hangulatingadozás ilyenkor normális: egy teljesen új, szokatlan, egyelőre kellemetlen, sőt, nehéz helyzetbe kerültél, amit még nyilvánvalóan nem szoktál meg...adj egy kis időd magadnak, hogy belerázódj az új helyzetbe és megtanuld kezelni, alakítani...
Ha meg beszélgetni szeretnél valakivel, mindig találsz olyat, aki szívesen meghallgat, ebben biztos vagyok. ;)
Hm...bocsánat a kisregényért, csak pár dolog, ami hirtelen eszembe jutott, de, persze, te tudod, mit érdemes, vagy nem érdemes megfogadni belőle...;)
Nightqueen † · http://nightqueen.blog.hu 2010.11.21. 05:19:29
Egyébként sok boldogságot az új párodhoz ^^
@_Wonderland_:
Hát az a helyzet, hogy már olyan sokat kellet csalódnom az emberekben, hogy nem merek ismerkedni, új barátságot kialakítani. Évek óta alig vannak barátaim, most meg már csak egy van, és nem is hiányzik, hogy legyen más, de aki mellettem volt már évek óta azt nem akartam elveszteni. És mégis megtörtént, ráadásul olyan hülye módon :/
_Wonderland_ 2010.11.21. 17:39:13
Nephertity 2010.11.21. 22:57:46
Egyébként nem arra próbáltam utalni, hogy kihasználnád, mert ilyenkor természetes, hogy keres az ember valakit, aki mellett felejt...De egyrészt mielőtt új kapcsolatba kezdesz, érdemes letisztázni, hogy túl vagy-e már az előzőn és készen állsz-e már az újra, illetve azt, hogy mennyire szánod komolynak az újat...mert természetes az, hogy az ember ilyenkor kalandokat keres, vagy valakit, aki nagyjából pótolja a régit, de az is előfodrulhat, hogy tényleg beleszeret az újba, csak ezt is érdemes a másikkal is tisztázni, mert ha az egyik komolyabban, vagy kevésbé komolyabban veszi, mint a másik, abból ilyenkor gondok lehetnek...
De különben tényleg megértelek, én is egy szerencsétlen kapcsolatfüggő vagyok, aki el se tudja képzelni azt, hogy hosszabb távon egyedül legyen...csak tényleg vigyázni kell, hogy megóvjuk magunkat a sorozatos csalódásoktól, meg a másiknak se okozzunk fájdalmat...:)
Ja, és köszönöm... ;)
Utolsó kommentek