Majdnem két év csoda után vége van. Valószínüleg végleg. Harcolnék. De szeretném, hogy boldog legyen.
Küzdeni akartam érte amíg nem tudtam... de beléptem a facebookjára és egy olyan levelezés fogadott amitől elsápadtam a szívem zakatolt és mindenem elkezdett fájni és zsibbadni. Fáj. De el fog múlni. Felhívtam és kértem, hogy mondjon el mindent, de úgy érzem még most is hazudott... Feladom.
Facebookon ezt írtam neki... a szakítások okára úgyis mindíg kiváncsi az ember. Legalábbis ezt tapasztaltam. Bár ez inkább egy búcsúlevél féle ...

"Vége van hát ennek is... Szeretném megköszönni neked azt a majdnem két évnyi csodát amit tőled kaptam. megtanítottál szívből szeretni, kitartani a szerelem mellett 270km-es távolságból is. Megtanultam hogyan harcoljak azért akit szeretek.

Mesés volt minden egyes veled töltött pillanat... a kalandos kezdet, a rengeteg közös tulajdonság... Imádtam mindent... ahogy öleltél, csókoltál hosszasan, ahogy fülembe súgtad mennyire imádsz, ahogy siettél mindíg hozzám hogy velem lehess, ahogy néztél rám bánatos kiskutyus szemekkel mikor indult a buszom és könnyes szemmel dobtam neked a puszikat, ahogy magadhoz szorítottál mikor a nyakadba ugrottam, ahogy remegtél már az első találkozásunkkor, ahogy együtt sétáltunk, amikor a házatok mellett állva bámultuk a csillagokat, ahogy bókoltál, ahogy csikiztél, ahogy kézenfogva headbangeltünk laposon Nightwishra, meg összebújva táncoltunk, ahogy a játszótéren nagyranőttovis módra hülyültünk ittunk és idiótábbnál idióta képeket vágtunk fotózás közbe, ahogy koriztunk, ahogy kezetcsókoltál, ahogy zavarbajöttem még ennyi idő után is, ahogy a tóparton sétáltunk, ahogy gumicukroztunk, ahogy énekeltem neked hazafele jövet a Rose-t és mondtad hogy szereted hallgatni ahogy énekelek ( I need your love, I am a broken rose...) imádtam az éjszakáinkat a temetőbe, a vámpírkodást, a véred ízét, a hosszú órákat a fürdőkádba, ahogy a fogkefédet bedugtad a számba hogy megmosd a fogam fürdés közbe:'), amilyen átéléssel beszéltél a számodra fontos dolgokról, ahogy kockultunk, ahogy a vállamon sírtál mert féltél hogy elveszítesz ( tisztán emlékszem erre a napra, köpni-nyelni nem tudtam, és majd meg szakadt a szívem, hogy így kell lássalak, de mégis az egyik olyan pillanat volt ahol tényleg igazán éreztem, hogy szeretsz) ahogy fáradtan kócosan összebújva ébredtünk egymás mellett és mindennél jobban örültünk ennek akkor, ahogy doromboltál és nyávogtunk egymásnak, ahogy együtt bicikliztünk, ahogy a szökőkútba pancsoltunk, ahogy gyönyörűen mint egy előkelő vámpírpár vonultunk az utcákon és barokk esküvőn is, ahogy ott is táncoltunk, ahogy Józsiékból illathordozó vált, ahogy a legviccesebb grimasszal próbáltad az orromat nyalogatni, ahogy a közös dalunk lett a seven tears mikor a szoba közepén álltunk egymást ölelve tudván hogy hamarosan menned kell, ahogy alakultak köztünk a dolgok mielőtt tényleg találkoztunk, amikor befordult a busz az állomásra és a szívem még majd 2 év után is úgy kalapált mikor először megláttalak, ahogy izgultunk akárhányszor ajándékot adtunk egymásnak, mikor azt hazudtad hogy Feri a második keresztneved és én elhittem aztán utána már viccből is így hívtalak xD, mikor bájosan csevegtünk nekrofíliáról és hogy hogyan esszük meg Ivettet, amikor még alig ismertük egymást de a papucsod szexuális életét tárgyaltuk ki, amikor egy buli után felhívtalak és hazáig beszélgettünk aztán mikor hazaértem msnen folytattuk délig, amikor még szintén alig ismertelek 9.-be már rólad meséltem Kittinek akkor még a Bendi-Gina ügy végett. Emlékszel a macskarácsonyfára? és az rémlik mikor elmondtam a titkos szót , fapapucs ( ezen mostis nevetek xD) és alig bírtam abbahagyni a nevetést? emlékszel a mézre? nem teába, rád vagy rám. emlékszel mikor enyhén ittasan Satyriconra sztriptizeltem neked? mennyi minden szép dolog történt... együtt izgultunk Nanáért és Hachiért, zombitgyilkoltunk, dagiciáztunk, együtt nevettünk, gyertyafényes szendvicsezés? romantikus szinkronorrfújás? bennt feküdtünk az asztal alatt... és a takaró alatt is mert besütött a nap aztán a takaró alatt meg majd megsültünk aztán valamiért játszottad a halottat kidugott nyelvvel :P mint mindíg, pokémonos kártyával fekete pétereztünk szilveszterkor, emlékszel arra mikor először mentem el hozzátok? nem is tudtad hogy megyek..mennyire meglepett arcot vágtál édes istenem és milyen rossz volt előtte nap mikor nagyon hiányoltál azt hazudni hogy fogalmam sincs mikor tudok menni. emlékszel mikor webcamerázunk és a fitnesslabdámon ugráltam mígnem hátraestem és csak az égnek álló lábamat láttad? =) emlékszel milyen élvezettel bújtál mindíg hozzám abba a hülye összegabalyodós pózunkba?

emlékszel hogy összefirkáltalak aranyos feliratokkal, és te is tervezted hogy egyszer felfirkálod rám mindenhova hogy kuolema? emékszel mikor rózsát szedtünk és vérzett az ujjad de a hamburger miatt amit ettél előtte tök hambi izű volt a véred? emlékszel a blekk metál krémünkre? Emlékszel hogy annyira kétségbeestem hogy nem tetszik a szülinapi ajándékod hogy elsírtam magam? emlékszel mennyire tetszettem már neked legelőször is mert hogy az ilyesmi lányok a gyengéid, tudod sok mindent megérzek előre és mikor először megnéztem az adatlapodat iwiwen már akkor tudtam, hogy egyszer lesz valami köztünk és be is vált, de most sajnos vége. Úgy jártam mint Hachi. ( ezentúl a japán neved amit eddig nem tudtam neked kitalálni : Shouji) Teljes szívemből szerettelek ezt mindenki tudja nagyon jól. Megtettem érted amit tudtam de néha kevésnek bizonyult. Változnék még, hogy megfeleljek Neked, de a szíved már másnak adtad. Csak az fáj, hogy hazudtál nekem. Itt voltál velem, de rá vágytál. Meletted aludtam, de neki írtál leveleket, azt mondtad szeretsz, öleltél csókoltál lefeküdtél velem, de közbe neki is azt mondtad szereted és vele akarsz lenni. Csak pár dolog nem tiszta igazából. Ha tudtad már azelőtt hogy idejöttél volna hogy el fogsz hagyni akkor mért tettél úgy mintha minden jó lenne? Mért mondtad hogy szeretsz és imádsz? Pár hete még terveid voltak velem és nekemis veled amik akár 2 éven belül valóra is válhattak volna. Mikor megkérdeztem "most akkor elhagysz?" azt mondtad nemtudod. Mikor később visszatértem erre azt mondtad nem akartál indulatból, meggondolatlanul választ adni. Még lent is azt mondtad, hogy ha nem hisztizek, hogy ne menj haza akkor jöttél volna még... Vicces hogy pont a legutóbbi ittlétednél jött elő a hűség téma. Sok év alatt megtanultam, hogy nem bízhatok meg senkiben, de benned mégis megbíztam és végül ezt kapom. Emlékszel arra az érzésre amiről beszéltünk? hogy milyen rossz hogy a másikunknak már voltak párkapcsolatai előttünk is. És ez a fájdalmas féltékenységszerű érzés semmi ahhoz képest amit most érzek. Fáj látni aztis mennyire szenvedsz az otthoni balhék miatt, épp ezért azt mondom, hogy megérdemled a boldogságot. Kérlek légy ezzel a lánnyal olyan boldog, mint amilyen velem szerettél volna lenni( és talán voltál is valameddig nagyon remélem). Annyira rossz hogy pont most lett vége, mikor már a családodat is megkedveltem, pedig mennyire tartottam tőlük, és én is jó irányba haladtam. Annyi erőm lett volna ahhoz hogy harcoljak érted és boldoggá tegyelek. De ha neked más kell hát jó. Borzalmas belegondolni, hogy másnak mondod már hogy szeretlek, imádlak, mást csókolsz úgy ahogy engem. Pedig mi örökre terveztünk, meg még egy pár napra... Nem fogok az utatokba állni, legyetek boldogok, de ne felejts el. Nekem fontosabb a te boldogságod, megérdemled, hisz olyan jó ember vagy... Egyszer talán énis az lehetek, bár nekem Te voltál a mindenem. ( elárulom hogy a sorozat végén Hachi sem lesz igazán boldog:( ) Harmadszor szeretik el tőlem a párom :( Hiába szeretek tiszta szívből, emberfelettien.
Emlékezz rám; cukidagifeketecicapaca, álmaid édes Lilithje, A te vámpírod :$ "teénvagyokcsakfiúban"
Ha bármikor szükséged lenne rám, a segítségemre, vagy bármire tudod hol találsz, visszavárlak.:)
Nagyon szeretlek. Kérlek légy boldog, és kívánom, hogy váljanak valóra az álmaid!"