A múlt heti csend a blogon részben, vagy inkább teljes egészében nekem köszönhető, de én kaptam a lehetőséget h megtörjem és beszámoljak mi minden történt ez idő alatt.
 

Szóval röviden, Győrben voltam és egy nagyon jó hetet tölthettem együtt Katával ami már nagyon hiányzott az életemből. Egy megszokott unalmas úttal indul mint mindig, a Szeged Győr távolság busszal röpke 6 óra alatt teljesíthető, kicsit kényelmetlen de kibírható, főleg h már megszámolni sem tudom hányszor tettem meg. Szerencsés napom volt, akadt egy beszélgető partnerem az út nagy részében így nem is unatkoztam.

Győrben már vártak rám, a színes, hétköznapi tömeg egyetlen üde "színfoltja" a maga feketeségével (és mostmár vörösségével), az én Lilithem. Már az első pillantás elárul mindent róla, türelmetlen, izgul még másfél év után is ha jövök, ahogy leszállok a buszról már az ajtóban várt, köszöntés a magunk sajátos módján (nyakambaborul és hangos "wwiiiiii" :D), összeszedtem a csomagom és indulhattunk is haza. Már az első nap alkottunk pár dolgot, készen lett a szoknyám (képeket majd ha lesznek láthattok rólam), csináltunk sütit ami egész hétre kitartott.

ez egy trúú kép, Amon Amarth-al, kereszttel, fesztivál karszallagokkal, fakanállal és kókuszos tekerccsel!

Néztünk egy filmet, stílusosan vámpírosat, azt hiszem a címe: Engedj be. Angolul ha jól emlékszem Let the right one in. De Majd Kata kijavít, ha nem. Fura elsőre egy régi tizenéves filmnek tűnik, a helyszínek a díszletek a hangulat korai 90-es évek feeling, pedig egy új alig 1 éves filmről van szó. Érdekessége, hogy nem az a hú vámpírok akkor látványos, minden véres, minden szuper és csodás, ez meglepően élet szagúra sikerült alkotás. Svédországban járunk, egy 12 éves srác hétköznapjait mutatja be, de többet nem is mondanék, tessék megnézni!

Hosszú volt a hét és annyire szeretnék mindent leírni h ne hagyjak ki semmit, de ez azthiszem lehetetlen, no meg nem is igazán hiszem h sokakat érdekel amint két sötét alak egy játszótéren bandázik, hogy hogyan jutottunk el a Pándzsa-patakhoz (ami csúnya), mennyi gumicukorral tömtük a fejünk, mert az ugyebár nagyon jó dolog.

A Marcal tó, egy nagyon jó hely, ideális fényképezéshez, sétákhoz, romantikázáshoz, gumicukor evéshez, kacsalesnek és vízbeugrós jelenetekhez.

Hosszasan csépelhetném a szót, hogy mennyi mindent cisnáltunk és h milyen jól éreztem magam, milyen fura különös érdekes izgalmas csodás események történtek, de inkább beszéljen még pár kép róla, rólam, rólunk.

Ő

Én

Mi

Bocsi a sok képért. :)