3 nap a vizsgáig...

Semmit nem tanultam szinte, nagyon parázok.. de már többnyire késő..semmi kedvem tanulni, egyre csak Neo-n jár az eszem, megveszek nélküle.. Tudom, elrontottam sok mindent, de hajlandó lennék mindent jóvátenni. Áh mindegyis..hiába mondom neki, már lemondott rólam... és most emiatt elcseszem még az életemet is..ha most megbukok..nem tudom mi lesz.. hibát hibára halmozok, pedig kértem a támogatását, talán úgy sikerülhetne.. de így nem fog..már nincs miért harcolnom.. áh hagyjuk inkább.

Mai napom is kész csőd. Hajat festettem, kimostam a smink ecseteimet aztán tettem egy nagy adat hajpakolást a fejemre és most itt ülök és írok. Nagyon elcseszettül érzem magam, lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem tanulok, közben meg rettegek, hogy hogy fogok egy újabb napot átvészelni ..nélküle..
Ó nem akarom hogy ez a blog egy lelki szemetesláda legyen, szóval most jöjjenek értelmesebb dolgok is ömlesztve:
egykis zene

egy vers

Horváth Beatrix: Szívemben ragadtál

Szívembe sújt a fájdalom
S lehet ez másnak szánalom,
De gyötör az érzés, ha arra gondolok,
Hangodat soha nem hallom,
S kezed többet nem fogom.

Mi lenne velem, ha elmennél,
Elhagynál, s vissza se néznél?
S mikor könny csordul végig arcomon,
Ki mondja nekem, "ne félj, én itt vagyok" ?

Hol a fény az alagút végén?
Nem látom, mi történik itt?
S miért, miért van az,
Hogy alig hallom hangodat?

Mint hóvirág a reggeli dérben,
Úgy kelt a remény szívemben,
Mert élni nélküled nem tudtam,
Elfelejteni Téged képtelen voltam.

Most már lehetetlennek tűnik,
Szívemből téged kitépni.
S bár most oly messze jársz,
örökre szívemben ragadtál.

Forrás: Szerelmes versek

meg egy kép
 
Tudom szar poszt volt, és nem efféle tartalomra vágytok tőlem, de most ez van.